Mi az a fő hiány, amiért az embernek imádkoznia kell?
12. cikk, 1986.
Ismeretes, hogy a Teremtés megnevezése, „hiány”. Ezért nevezik azt „létezésnek a hiányból”. Az ember hiányokkal telve lett megteremtve. Ennélfogva ahhoz, hogy az ember sikerrel járjon a munkában, amikor ő ki fogja elégíteni a hiányait, először tudnia kell, hogy mi a legfőbb hiány, amit előnyben kell részesítenie minden hiánya felett. Mivel spirituális hiányok és fizikai hiányok is vannak, először tisztáznunk kell, mit határozunk meg „spirituálisnak” és mit határozunk meg „fizikainak”.
Az „Előszó a Kabbala Bölcseletéhez” című esszében írva van, „Most megérthetitek a valódi különbséget spiritualitás és a fizikaiság között: minden ami teljes megszerzésvágyat tartalmaz, minden Behinotjával [megkülönböztetés], ami a Behina Dalet, ez „fizikainak” tekinthető. Ez a valóság minden elemében létezik előttünk ebben a világban. Ezzel ellentétben, bármi efelett a nagy megszerzésvágy-mérték felett „spiritualitásnak” tekinthető.”
Ebből következik, hogy a fizikaiság azt jelenti, ami a megszerzési vágy kielégítéséhez kapcsolódik. Így minden olyat amit valaki a saját hasznáért tesz meg, azt„fizikainak” nevezzük, és amit a Teremtőért, annak a neve „spiritualitás”.
Ennélfogva nyilvánvaló, hogy nem kell megteremtenünk a Klit [edényt] a fizikai síkra, azaz az önmagunk kielégítésének vágyát, egy olyan Klit ami megszerezni akar a megszerzés érdekében, mivel a Teremtő ilyen Kelimet [edényeket] adott nekünk a Teremtés kezdetén, ahogyan ismert, hogy a Teremtés gondolatát úgy nevezzük, mint „az Ő vágyát, hogy jót tegyen a teremtményeivel”, és megteremtette a megszerzési vágy létezését a semmiből, amivel sóvárognunk kell, hogy örömöt kapjunk. A Teremtő szintén azt a Klit elégíti ki, amelyiket Ő szeretné. Így nekünk nem kell kérnünk a megszerzés edényeit.
Ennélfogva az ima amit a fizikai síknak adunk, csak a kitöltésről szól, azaz, hogy a Teremtő töltsön ki mindent amit érzünk, hogy szükségünk van rá, mivel a hiány érzése szenvedéssel tölt el bennünket. És a szenvedés amit érzünk az oka annak, hogy mindent megteszünk amit tudunk, hogy kielégítsük a kívánságainkat.
Ez nem így van, amikor nekünk a spiritualitásért kell imádkoznunk, hogy a Teremtő elégítse ki a hiányunkat, mivel a spiritualitásra való hiány volt annak az imának az oka, hogy a Teremtő teljesítse az összes kívánságunk, mivel szenvedünk mert a hiányunk nem lett kitöltve, és az a hiány, aminek meg kell születnie bennünk, ami a Kli kielégítésének hiánya, amit „adakozás edényeinek” nevezünk, ami a különbség a spiritualitás és a fizikaiság között. A fizikai Klit „megszerzés edényeinek” nevezik, ami szeretné a saját kielégülését megteremteni. A spirituális Kli neve olyan Kli, ami „Teremtő hasznát szeretné kielégíteni,” az egyén saját hasznának ellenére.
Ez a Kli hiányzik a teremtés természetéből, mivel a természet szerint az ember csak az önmaga kielégítésének Klijével rendelkezik. Annak oka, hogy azt mondjuk a testeinknek, hogy a Teremtő hasznáért kell dolgoznunk, hogy ez nem érti, mint mondtak neki, amivel nem érti a saját hasznának mellőzését és azt, hogy egész nap a Teremtő hasznára legyen. Különösen így van, amikor hallja, hogy nekünk le kell mondanunk a megszerzésvágyra vonatkozó örömökről, a Teremtő hasznára.
Ez a dolog annyira idegen a testnek, hogy amikor meghallja, hogy az embernek csak az adakozás érdekében kell dolgoznia, az azonnal hiányossággá lesz, és kérdi, hogy „Tudni szeretném, hogy látsz-e más embereket is ezen a vonalon járni, akikkel ugyanazt szeretnéd tenni. Igaz, egyetértenék veled, de látod mennyi embert látsz, akinek minden gondolata a életben az, hogy a Teremtő hasznát lássa, és nem a sajátjukat? Ha feltételezzük, hogy te tudod, hogy vannak emberek, akik ezen a vonalon járnak, akkor mennyi időt és erőfeszítést tettek abba a képességbe, hogy mindent csak az adakozás érdekében tegyenek meg? És különösen, milyen hosszan tartson ez, egy hónapig, két hónapig, egy évig, két évig?” És még okosabbá válik és azt kérdi, „Mindazok akik időt és erőfeszítést fektettek ebbe, elérték-e ezt a fokozatot, hogy minden munkájukkal arra törekedjenek, hogy adakozzanak?” Ezekkel a szavakkal, le lehet téríteni egy embert az adakozás útján való kitartásról. A fentiekből az következik, a spiritualitásra vonatkozólag, amit úgy neveznek, hogy „elégedettséget okozni a Készítőjének”, hogy nincs az embernek ilyen hiánya. Ezzel ellentétben, ha ő kap egy olyan gondolatot, hogy kellene adakoznia valamit a Teremtőnek jutalom nélkül, a test összes gondolata és vágya azonnal ellenáll és felsír, „Ne legyél bolond és kivétel a többség ellenében, akik tudják, hogy mi az oka annak, hogy valaki a saját hasznát nézi.”
Csak ezzel az erővel tud ő a Tórával és a Mitzvottal [parancsolatokkal] foglalkozni. Bár ő tudja, hogy ő Lishmában [az Ő érdekében] kellene foglalkoznia vele, van egy áltakánosabb válasz erre, az, hogy ő megtartja amit a bölcseink mondtak „valakinek mindig a Tórával és a Mitzvottal Lo Lishmában [nem az Ő érdekében] kell foglalkoznia, mert a Lo Lishmából ő a Lishmával lesz jutalmazva.” Viszont nem kell ezzel foglalkoznia, azaz letesztelnie, hogy tényleg közelebb került-e a Lishmához. Ehelyett ő tudja, hogy a jónak meg kell érkeznie, ami azt jelenti, hogy ő bizonyosan el fogja érni a Lishmát, így nem kell neki a Lishma értelmére gondolnia, mert nem kell megvizsgálnia azon dolgok részleteit, amit nem kell megtennie. Ehelyett ő úgy él, mint a többség.
Ennélfogva nagy különbség van az ima között, amit valaki a fizikai dolgokért emel, és aközött az ima között, amit valaki a spiritualitásért emel. A spiritualitásban az egyénnek mindig a Kliért kell imádkoznia, azaz egy hiányért, hogy fájdalmat és szenvedést érezzen, hogy nincs ilyen Klije, amit „vágynak” neveznek, ami az arra való sóvárgás, hogy elégedettséget okozzon a Készítőjének.
Ebből ennélfogva az következik, hogy neki nem kell azért imádkoznia, hogy kielégüljön a hiánya, mint a fizikai létben, amikor neki szüksége van, és azt kéri, hogy a szüksége kielégüljön, mivel neki még mindig nincs Klije a spiritualitásban. Így amikor valaki azért jön, hogy imádkozzon a spiritualitásért, neki a Kliért kell imádkoznia – hogy a Teremtő adjon neki egy Klit arra, hogy ő adakozni akarjon a Teremtőnek. Ezután, amikor neki olyan Klije van, ami a spiritualitásra vonatkoik, akkor képes lesz a bőségért imádkozni, hogy belépjen a spirituális Klibe.
A fentiekből következik, hogy a valódi hiány, amiért valakinek a Teremtőhöz kell imádkoznia, a Klinek kell, hogy legyen. Ebből következik a szabály, ami szerint „Nincsen fény Kli nélkül.” Amikor ő valódi hiányért imádkozik, amivel ő az imában szenved hiányt amikor a Teremtő új Klit ad neki, ahogyan írva van, „és eltávolítom a kőszívet a húsodból, és hússzívet adok neked.”
Baal HaSulamtól hallottam erről a hiányról, aki azt mondta az ő tanára nevében, a Porsovi ADMOR nevében a verstől, hogy „Parancsold Áront” (Mózes harmadik könyve, 6:2). “RASHI így magyarázza, a „parancsold azt jelenti, hogy sietünk gyorsan a hátsó rész felé. Rabbi Shimon azt mondta „az írásnak elsődlegesen ahhoz kell sietnie, ahol a zsebek üresek.” Ő úgy magyarázta, hogy a „zseb” Klit jelent, amibe ő beletette a pénzt. Általában azon aggódunk, hogy pénzt kapjunk. És ő azt mondta, „az embernek azzal kell leginkább foglalkoznia, ahol a zsebei üresek, ami azt jelenti, hogy ott nincs Kli.”
Olyan ez, mint amit elmagyaráztunk, hogy a spiritualitásban, az egyénnek nem azért kell imádkoznia, hogy a Teremtő megadja neki a bőséget és a fényeket. Ehelyett először azt kell látnia, hogy van Klije, azaz vágya és sóvárgása arra, hogy adakozzon a Teremtőnek, mivel a természete szerint csak megszerezni akar, és nem adni.
Ebből következik, hogy amikor valaki belép a szent munkába és szeretné elérni a teljességet, minden erejével erőfeszítést kell tennie, hogy elérje a vágyat, hogy elégedettséget akarjon okozni a Készítőjének. Ez az ahol az imáját fókuszálnia kell – hogy a Teremtő segítsen rajta, és odaadja neki ezt az új Klit. Azt kell mondania előtte: „Világ Istene, ahogyan adtál nekem egy Klit ahogyan ebbe a világba jöttem, hogy csak a saját érdekemben szerezzek meg, most arra kérlek, adjál nekem egy új Klit, hogy csak olyan vágyam legyen, hogy elégedettséget adakozzak neked.
Megkérdezhetjük, „Hogyan tud valaki olyan Kliért imádkozni, amit „adományozás vágyának” neveznek amikor azt mondjuk, hogy ő neki nincs szüksége erre a Klire mert nem érzi, hogy hiányt szenvedne benne?
Bár ő azt látja, hogy nincs olyan Klije amit „adományozásvágynak” neveznek, ez nem jelenti azt, hogy neki mindenre szükésge van, amije nincs. Írva van a felső Sefirotról, hogy a Bina Sefira [a Sefirot egyes száma] kegyelemre vágyik, bár mi azt tanultuk, hogy a Tzimtzum Bet-en [második megszorításon] keresztül ő elhagyta a Rosh de AA-t [Arich Anpint]. Mégis úgy tekintünk rá, mintha nem hagyta volna el, mert habár nincs benne Hochma, ez nem tekinthető hiánynak, mert neki nincs szüksége rá.
Látjuk, hogy valami amit az illető nem birtokol csak pontosan akkor tekinthető hiánynak, amikor neki szüksége van rá. Sőt mi több, neki éreznie kell a nembirtoklás fájdalmát. Ezért akkor is amikor ő úgy érzi, hogy szüksége van rá, de nem kapja meg a fájdalmat a nembirtoklásból, az még mindig nem számít hiánynak. Így hogyan tud valaki olyasmiért imádkozni, amire nincs hiánya?
Ezért kell neki a teremtés céljára gondolnia, amiről mit tudjuk, hogy az, hogy Ő jót tegyen a teremtményeivel. Amikor valaki elkezdi kritizálni ezt a jót, ami a teremtmények között van, azaz a világ örömét abból az örömből, amit a Teremtő adni akar neki, bár mi nem találjuk ezt a teremtmények között, ettől feltárul, hogy kell lennie valamilyen oknak, ami megtagadja az örömöt a teremtményektől, ami miatt a felső bőség nem tárható fel, és ami miatt a teremtés célja nem teljesülhet.
Amikor magára néz, akkor azt mondja, hogy minden amit lát – hogy a teremtmények nem kapják meg a bőséget – azért kell, hogy legyen, mert nem tartják be a Tórát és a Mitzvotot, ahogyan valakinek be kellene tartania a Király parancsolatait. Olyan ez, mint amit bölcseink mondtak „A Teremtő meg akarta jutalmazni Izraelt, ezért rengeteg Tórát és Mitzvotot [parancsolatot] adott neki. Ez azt jelenti, hogy a Tórán és a Mitzvoton keresztül örömmel lehetünk jutalmazva.
Viszont az a kérdés, „Miért nem tartjuk be a Tórát és a Mitzvotot úgy, ahogyan az megfelelő a Király szolgálatakor?” Azt mondja, hogy azért mert nincs meg bennünk annak az érzékelése, hogy a Parancsnok fontos, aki azt parancsolta nekünk, hogy tartsuk meg az Ő Tóráját és Mitzvotját.
Ekkor az ember eljut egy megoldásra, hogy csak a Teremtő tudja korrigálni ezt. Ezért ha Ő egy kis fényét feltárja nekünk a Tórának és a Mitzvotnak, hogy így örömet érezzünk bennük, akkor bizonyosan képessé válunk a Királyt teljes szívünkkel és lelkünkkel szolgálni, ahogyan annak lennie kell, azok között, akik érzik a Király nagyságát. Így miért kellene imádkoznunk a Teremtőhöz? Hogy adjon némi felső bőséget. Ekkor mindenki megfelelően, bármilyen hanyagság nélkül fog a Tórával és a Mitzvottal fogalalkozni.
Viszont mi azt látjuk amit a szent ARI mond, hogy a Nukva nem volt itt megfelelő, és ezért volt törés. Az Ohr Pnimi [„Belső tükröződés” ami egy kommentár a Tíz Szfira Tanulmányán belül] megmagyarázza az ARI szavait, mert mivel a felső bőségnek el kellene jönnie a Klibe, hogy megkapja a bőséget az adakozás érdekében, mivel a fény nagyobb, mint amennyire a Kli készen állt megszerezni – azaz a Klinek pontosan annak a képességének megfelelően kell beirányoznia magát az adakozásba, és nem nem tudott adakozni ilyen nagy fénnyel – a fénynek bele kellett lépnie a Kelimbe [edényekbe], amiknek a vágya azt volt, hogy megszerezzenek.
Ezt úgy nevezik, hogy Klipa [héj]. Ebből következik, hogy a Kelim [edények] eltörtek. Így amikor bőség jön ezekbe a Kelimbe, mind a külsőkre fog menni, a Klipotra [a Klipa többes száma]. Ez ahhoz hasonló, hogy azt mondjuk, hogy a Kli törött volt, így nem helyezünk bele semmit, mert minden kiömlik belőle.
Ennélfogva az embernek nem szabad azért imádkoznia, hogy bőséget kapjon fentről, mert ez mind a külsőkre megy. Ehelyett úgy kellene imádkoznia a Teremtőhöz, hogy adjon neki egy Klit, ami egy vágy és sóvárgás, hogy adakozzon a Teremtőnek. Amikor neki ilyen Klije van, akkor felső bőség fog megjelenni az emberen és érezni fogja az örömöt, ami a teremtés gondolatában volt, hogy Ő jót tegyen a teremtményeivel. Ennélfogva azt kell kérnünk a Teremtőtől, amire tényleg szükségünk van, ami az adakozás edénye, és másért nem kell imádkoznunk.